Fanfiction, AU /Yuri On Ice, Viktor Nikiforov és Yuri Katsuki/
(A novella elolvasásához kattints a címre.)
Ha nem akartok spoilert, előbb olvassátok el!
1. Cím, és a hozzá tartozó "körítés"
Először azt hittem, ez valami uszodás, vagy strandolós AU lesz. (Eskü, még sellők is eszembe jutottak :'D) Azonban amikor elkezdtem olvasni, egy kávézóba csöppentem. Ezt egyáltalán nem bántam, mert imádom az ilyen környezetben íródott történeteket, de azt megmondom őszintén, hogy annyira nem értettem a cím és a történet közötti összefüggést, mármint hogy miért "Underwater". Egy dolog jut eszembe, az az eső többszöri megjelenése - talán ezért? Mindegy is, ez egy cseppet se vesz le a történet értékéből, az tuti. Örültem, hogy leírta az író, mikor és milyen szituációban jött az ihlet - és innen is látszik, hogy azok az írások a legjobbak, amelyek így születnek. Egyszer csak bevillan, és írási kényszer jön rád.
2. Karakterek
Iszonyatosan át tudtam érezni Yuuri minden érzését, ezt egyszerűen kiválóan leírta az író. Minden apró mozzanatban megjelenik, milyen is ő, és teljesen a bőrébe kerülünk. Viktorról nem tudunk meg sokat, de az a "kevés" dolog, amit leír róla (ahogy olvassa az újságot, a haja, szemei, mozzanatai) tökéletesen elég egy benyomás kialakulásához, és biztos vagyok abban, hogy az író magában ugyanazt a Viktort akarta megjeleníteni, ami bennünk megszületik ekkor. És ehhez az sem kell, hogy valaki valaha is megnézze a Yuri on Ice-t. Azt hiszem ez az, amit kevesen tudnak megcsinálni azok közül, akik írnak.
3. Gördülékenység
Tudni kell rólam, nem vagyok nagyon "olvasós" fajta. Türelmetlen ember vagyok, nagyon hamar feladom az olvasást ha az első bekezdés nem keltette fel a figyelmemet. Itt egyszer sem éreztem azt, hogy abbahagynám az olvasást. Annyira megfogott engem is Viktor (akárcsak Yurit), hogy ugyanúgy találkozni akartam vele, látni akartam akár csak ő. Nem voltak kacifántos mondatok, ment az olvasás mint vajban a kés, és megint csak az apró mozzanatok leírásai úgy megfűszerezték, hogy én is ott éreztem magam a kávézóban. Pacsi!
4. Kedvenc mozzanatok, dolgok
- Yurio megjelenése - annyira el tudtam képzelni azt a káromkodást és ajtóbecsapást! :'D (na jó, ehhez tényleg nézni kell a Yuri on Icet, hogy értse az ember). Bíztam benne hogy még megjelenik, de sajnos nem.
- Annak az érzékeltetése, mennyivel színesebb Yuri napja Viktornak csupán a megjelenésétől is - fantasztikus.
Kedvenc bekezdés:
"Meg kellett volna kérdeznie, miért jött ide, miért hagyta ott hazáját. Egyáltalán, hogy hívják? Milyennek találja Japánt, tetszik-e neki, esetleg túl zsúfolt és zajos? Ehelyett a lehető leggyorsabban húzta be a csíkot az épületbe, elszúrva az összes lehetőségét annak, hogy megismerje a környék feltehetőleg legkülönlegesebb emberét. Azt legalább sikeresen elérte, hogy ezután már Ő is végtelenül antiszociálisnak gondolja majd, és soha többet nem fog vele szóba állni."
Ez a kínlódás egy apró kis beszélgetésből rettenetesen jól tükrözi, hogy Yuri mennyire félénk és mennyire túlkomplikál mindent. Ezen az egy bekezdésen keresztül szinte az egész életét el tudjuk képzelni egy ilyen embernek. Ha egy ilyen apróság ekkora dolog számára, mi lehet más szituációban?...
- Rögtön ezután: "Meséljen magáról, hogy érzi magát, miért van itt minden egyes kibaszott nap, és zavar össze teljesen engem?" Ez az egyetlen trágár szó van a történetben, de itt nagyon ott van. :D Itt egy pillanatra "kibújik a szög a zsákból". Az ember azt hinné, Yuri olyan félénk, hogy még "önmaga előtt" sem mer szókimondó lenni, de itt megcsillan, hogy benne van a merészség, és gondolataiban igenis kimondta ezt a szót, annak az embernek akivel a leginkább fél beszélni. Pacsi!
- Hogy a buszmegállóban találkozott Viktorral - egyáltalán nem számítottam rá.
- Hogy Yuri így megnyílt neki. Innen is látszik, Viktor milyen elbűvölő személyiség lehet.
5. A vége
Hidegzuhany. Az az utolsó egy mondat. Ki akarnám onnan törölni. :( (Ez persze nem azt jelenti, hogy nem jó. ;) ) Iszonyat sok kérdőjel marad az olvasás után, és annnnyira olvasnám még hosszú történet formájában, hogy azt el nem tudom mondani!
Összefoglalás
Ez a novella belopta magát a szívembe. Talán mert én is dolgoztam ilyen helyen, és nagyon át tudom érezni a szituációkat? Talán mert túlságosan is hasonlítok Yurira, és úgymond érzelmileg "voltam már a helyében"? Nem tudom... de az biztos, hogy mindenkinek ajánlott, aki szeretne egy pár kellemes percre "kiteleportálni" környezetéből. Garantáltan sikerülni fog!
Jesszus. Azta. Nem tudok megszólalni*-*
VálaszTörlésSzerintem ezeket a sorokat az örökönnyeim írják. Megtanultak írni, mert ilyen helyzetben nem lehet mást tenni.
A cím egy Smoke City nevű együttes egyik dalcíme, a bizonyos Underwater Love. A dal maga ilyen fullasztó hangulatú, teljesen "underwater".
A sellős AU-k nagyon menők az amerikai portálokon, szóval közel jársz :D
Nagyon örülök neki, hogy ennyire megfogott, köszönöm :") <3
És káromkodós Yurit a népnek, meg ajtócsapkodós Yuriokat és újságolvasó Viktorokat, mert az elengedhetetlen :'D
Utóirat: a fejemben a történet szerint még találkozni fognak a srácok, még jobban egymásba szeretnek, és boldogok lesznek, mint egy óriási vattacukor~